2025. december 15-én “Oldás és kötés – kémiai reakciók fehérjékkel” címmel akadémiai székfoglaló előadást tartott Prof. Keserű György Miklós, a HUN-REN TTK Gyógyszerinnovációs Központ igazgatója.

Az előadásban akadémikus úr bemutatta a három területen elért legújabb eredményeiket és ezek gyakorlati alkalmazását egyes kihívást jelentő onkológiai gyógyszercélpontok lehetséges kötőhelyeinek sikeres feltérképezésére és a célpontok működését hatékonyan befolyásoló molekulák felfedezésére. Az előadás befejező részében kitért egy új, a rákos sejteket specifikusan felismerő, antitestek kovalens módosításán alapuló technológiára, amely személyre szabott, célzott terápiás lehetőséget biztosíthat az onkológiai betegek számára.

Kivonat

A kémiában évszázadokon át tartotta magát a „vis vitalis” elve, amely szerint az élő szervezetben megtalálható szerves vegyületeket csak „életerő” segítségével lehet előállítani kizárólag élő anyagból. Friedrich Wöhler 1828-ban végzett karbamidszintézise megkérdőjelezte az életerő-elméletet, és az azóta eltelt csaknem 200 évben bebizonyosodott, hogy a kémia valójában az élet molekuláris alapja. Nukleinsavak tárolják a genetikai információt, ezek aminosavakat kódolnak, amelyekből fehérjék épülnek fel. A fehérjék működése és kölcsönhatása pedig közvetlenül felelős a sejtek, szövetek, szervek funkciójának ellátásáért.

Azonban a fehérjék mint makromolekulák továbbra is képesek részt venni kémiai reakciókban. Erre szükség is van, hiszen a szervezetben megvalósuló jelátviteli folyamatok jelentős része a fehérjék transzláció utáni módosítását igényli. A gyógyszerkutatás gyakorlatában azonban egészen a 21. század elejéig kerülendőnek számítottak azok a vegyületek, amelyek a szervezetbe kerülve kovalens kötést alakítanak ki a fehérjék aminosav-oldalláncaival. A jelenlegi gyógyszerkincsben mégis közel 50, többnyire véletlen útján felfedezett forgalomban lévő gyógyszert találunk, amelynek hatásmechanizmusában meghatározó szerepet játszik a célfehérjével kialakuló kovalens kölcsönhatás.

Bár a különösen nagy reaktivitású vegyületeket a várható immunológiai mellékhatások és toxicitási problémák miatt továbbra is kerülni érdemes, a kovalens gátlószerek alkalmazása számos előnyt hordoz magában. Ez a megközelítés alkalmas lehet a hagyományos módon nem támadható fehérjék, sőt rezisztens mutációkat tartalmazó célpontok esetében is.

Kutatócsoportunkban 2015-től kezdtünk el tudatosan tervezett kovalens fehérjejelöléssel foglalkozni. Munkánk kiterjed a célfehérjék specifikus módosítására képes új funkciók azonosítására, a támadható aminosav-oldalláncok körének kiterjesztésére és a fehérjék fénnyel kiváltott feltételes és kontrollálható jelölésére. Kutatásaink elsősorban új módszereket és technológiákat céloznak, amelyek sikerrel alkalmazhatók mind a gyógyszerkutatás, mind a kémiai biológia területén.

Borítókép: mta.hu